Szerelem a vadonban Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

- Egyszer v�gig kell j�rnia az eg�sz h�zat, Mr. Salten. Szeretn�m, ha ugyan�gy otthon
�rezn� mag�t n�lunk, mint a kis vad�szlakban - jegyezte meg a szQrmekir�ly kedves
mosollyal.
- K�sz�n�m, uram, az enged�lyt, �lni fogok vele.
- Majd a l�nyom v�gigkalauzolja az �p�leten.
Salten �s Winnifred tekintete tal�lkozott.
A n�gy ember hamarosan �l�nk cseveg�sbe m�lyedt. K�r�lbel�l egy ór�val k�sQbb Hartaut
telefonhoz h�vt�k.
- Egy r�vid t�rgyal�son kell r�szt vennem, Mr. Salten, de legk�sQbb egy óra m�lva
visszat�rek, �s rem�lem, hogy m�g itt tal�lom, minthogy lenne egy-k�t megbesz�lnivalónk -
mondta, mikor visszaj�tt.
Salten k�szs�gesen bólintott.
- K�rem, rendelkezzen velem!
- Addig mutasd meg a h�zat Mr. Saltennek, Winni! Mivel sz�m�tunk r�, hogy gyakran
l�tjuk, jobb, ha min�l elQbb otthonosan forgolódik n�lunk.
Hartau a k�t fiatal h�l�s tekintet�tQl k�s�rve hagyta el a helyis�get.
Winnifred ekkor vid�man Saltenhez fordult.
- J�jj�n h�t, Mr. Salten, igyekezn�nk kell, ha egy óra alatt v�gig akarjuk j�rni a h�zat!
Rengeteg n�znivaló van �m itt, k�pek, gy�ny�rq mqt�rgyak...
Lementek a l�pcsQn, �s Winni elQsz�r a halion �tv�gva a f�nyes fogadótermekhez �s
t�rsalgókhoz kalauzolta a vend�get.
- L�tja, Mr. Salten, ha sz�munkra k�z�mb�s l�togató lenne, akkor ide, ebbe a hivatalos
fogadószob�ba k�s�rt�k volna - jegyezte meg a l�ny, amikor bel�ptek egy meglehetQsen t�gas.
�zl�ses berendez�sq, de kiss� rideg helyis�gbe.
A f�rfi r�mosolygott.
- Akkor nagyon �r�l�k, hogy nem �gy t�rt�nt. De honnan tudta az inas, hogy hov� vigyen?
- Term�szetesen tQlem. Megparancsoltam, hogy az emeleti kis szalonba vezess�k. Most
m�r az eg�sz szem�lyzet tiszt�ban van vele, hogy a bar�ti k�r�nkh�z tartozik.
- Hogyan h�l�lhatn�m meg a jós�g�t, Miss Hartau? - mormolta halkan Salten.
Winnifred nyomban elkomolyodott.
- Mi�rt akar m�g tov�bbi �rdemeket gyqjteni? H�t nem el�g, hogy �nnek k�sz�nhetem az
�letemet?
Winnifred ezut�n m�g sz�mos helyis�gen v�gigvezette a f�rfit, s elmagyar�zta, melyik
mire szolg�l. Azt�n bel�ptek a nagy b�lterembe, ahol a csel�dek �pp a parkett�t f�nyes�tett�k.
Winnifred egy int�ssel kik�ldte Pket.
Salten mosolyogva pillantott le r�.
- Ennek a b�szke h�znak k�ts�gk�v�l �n a kir�lynQje, Miss Hartau. Neh�z elhinni, hogy ez
a mellettem �lló, elQkelQ ifj� h�lgy azonos azzal a l�nnyal, aki a vad�szlakban olyan lelkesen
szorgoskodott a konyh�ban!
Winnifred megtorpant.
- Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy az �j Miss Hartau kev�sb� tetszik �nnek?
- Nem, arról szó sincs!
- Mert, ha m�gis, azonnal indulok a konyh�ba. Egy�bk�nt k�sQbb megmutatom majd a
gazdas�gi helyis�geket is, s akkor �sszehasonl�thatja Pket a vad�szlakban l�vQkkel.
- Nagy �rdeklQd�ssel tekintek meg mindent. Hiszen ez az otthona, a saj�t vil�ga, itt �n a
kir�lynQ - a szQrmekir�ly l�nya m�g odafenn az QserdQben egyszerq erdei l�nyka volt. Persze,
ott is hordott egy l�thatatlan koron�t, �n r�gt�n �szrevettem, mihelyt elQsz�r megpillantottam
kegyedet.
- Csakugyan? - k�rdezte a l�ny huncutul.
- Igen. A vadon kir�lynQj�nek aranykoron�j�t.
- Amikor olyan v�ratlanul ott termettem maga elQtt, mit gondolt, ki vagyok?
- Egy megelevenedett, bqb�jos �lomk�p.
Winnifred elpirult.
- Mindegyik n�met f�rfi �gy �rt a bókokhoz?
Salten komolyan n�zett r�.
- Az im�nt nem bókoltam, azt mondtam, amit �reztem.
Winnifred ekkor gyorsan a m�sik szoba fel� indult, s k�zben int�ssel jelezte az ajtóban
�csorgó csel�deknek, hogy folytathatj�k a munk�t.
Salten hamarosan utol�rte a l�nyt, �s egym�s mellett l�pkedtek tov�bb. MindkettQj�k sz�ve
hevesen vert a boldogs�gtól. Lehet, hogy Hartau �gy v�lte, egy óra el�g lesz a h�z
megtekint�s�re, �m ez az idQ m�r r�g elsz�llt, s a fiatalok m�g mindig nem v�geztek a
szeml�vel.
Csaknem k�t hónap telt el. Rudolf Salten nagy buzgalommal s egyre fokozódó
�rdeklQd�ssel ismerkedett a Hartau c�g tev�kenys�g�vel. A szQrmekir�ly saj�t maga tan�totta
be, s �r�mmel vette �szre, milyen gyors a felfogók�pess�ge, s hogy szorgalmas �s igyekvQ.
Azt is hamar meg�llap�totta, hogy Salten nemcsak f�l�tt�bb intelligens, hanem igen hat�rozott
egy�nis�g is.
A fiatalember �nbizalma is nQtt�n-nQtt; csak most j�tt r�, mennyi tehets�g �s energia
rejtQzik benne, ami eddig parlagon hevert.
Winnifred hat�rtalanul boldog volt, Salten ir�nti szerelme napról napra erQs�d�tt. Mikor
apja k�z�lte vele, hogy j�lius elej�n Sv�dorsz�gba, azt�n pedig N�metorsz�gba k�ldi a f�rfit,
hogy �j piacokat kutasson fel az �rujuknak, nem ellenkezett, de ut�na minden Saltennel t�lt�tt
ór�t a sors dr�ga aj�nd�k�nak tekintett, �s igyekezett marad�ktalanul ki�lvezni,
Hartau m�g egyszer prób�ra tette Saltent az elutaz�sa elQtt: r�b�zta n�h�ny fontos
szerzQd�s megk�t�s�t. Montrealba ugyanis �llandóan �jabb �s �jabb �gyn�k�k �rkeztek a
nagy szQrmec�gektQl, akik itt, a helysz�nen v�s�rolt�k a pr�meket.
Ifj� munkat�rsa olyan �gyesen �s meglepQ rutinnal bonyol�totta le ezeket az �zleteket,
hogy Hartau maga is csod�lkozott rajta.
K�zeledett az elutaz�s napja, Rudolfot utolj�ra h�vt�k meg a Hartau-vill�ba.
Kora n�ni sziv�be m�r r�ges-r�g bef�szkelte mag�t. Az idQs d�ma mindig kit�rQ �r�mmel
fogadta, boldog volt, hogy van valaki, akivel eldiskur�lhat a hazai viszonyokról. Mivel tudta,
hogy a fiv�re p�rtfogolja a fiatalok szerelm�t, Q is igyekezett elQmozd�tani az �gy�ket, s
valah�nyszor csak a szigor� illemszab�lyok megengedt�k, alkalmat adott nekik egy-egy
r�vid, n�gyszemk�zti besz�lget�sre.
�gy t�rt�nt ezen az est�n is.
- Megmutattad m�r Mr. Saltennek a medvebQrt? - k�rdezte az unokah�g�tól, mikor vacsora
ut�n mindannyian �tmentek a hangulatos nappaliba. - Ma hozt�k meg, �s most Winni
olvasósark�t d�sz�ti - magyar�zta, Salten fel� fordulva.
- Nem, m�g nem, de mindj�rt megmutatom, felt�ve, hogy �rdekli Mr. Saltent. Lemondtam
a h�m bund�j�ról �s ink�bb a nQst�nymedv��t k�rtem el a pap�tól - mondta Winni, �s
besz�des pillant�st vetett az ifj�ra, aki m�ris fel�llt.
- �pp az im�nt mes�lte az �desapja. Alig v�rom, hogy l�ssam.
- Csod�latos pr�m! J�jj�n, n�zze meg!
T�bb helyis�gen s�t�ltak �t, m�g v�g�l egy k�l�n�sen eleg�nsan �s bar�ts�gosan
berendezett szob�ba �rtek, amely Winnifred lakoszt�ly�hoz tartozott. A baldachinos d�v�ny
melletti asztalk�n n�h�ny k�nyv fek�dt, s eLotte , a padlón volt kiter�tve a medvebQr.
- Itt szoktam olvasgatni. Gyakori �s igen kedvelt foglalatoss�gom, fQleg a n�met
irodalom�rt rajongok. �pp az�rt hozattam ide a medvebQrt, mert olyan sok idQt t�lt�k itt. H�t
nem gy�ny�rq ez a szQrme? Tapintsa csak meg, milyen t�m�r �s selymes!
Winnifred le�lt a d�v�nyra. Salten lekuporodott, �s v�gigsim�tott a pr�men. Most szinte a
l�ny elQtt t�rdelt, aki beh�zódott a kerevet sark�ba, �s a l�b�t a medve fej�re tette.
Salten agy�n �tvillant a k�p, amikor a fenevadtól alig n�h�ny l�p�snyire felfedezte a f�ld�n
fekvQ, v�dtelen Winnifredet, felid�zte, mit �rzett, amikor c�lba vette az �llatot. Szeme l�zasan
csillogott, ahogy hirtelen feln�zett a l�nyra.
- Azóta is �ldom a jó Istent az�rt, hogy aznap ura voltam a kezeimnek. De ha arra
gondolok, milyen vesz�lyes helyzetben tal�ltam kegyedet, Miss Hartau, m�g ma is kir�z a
hideg!
A l�ny megborzongott.
- Ne is gondoljunk r� t�bb�, az a fQ, hogy ez a pr�m a l�baim elQtt hever!
- �s �n b�szke vagyok r�, hogy kegyed olvasósark�t teszi otthonosabb�. Tal�n n�ha esz�be
jutok róla.
- Ahhoz nincs sz�ks�gem semmif�le eml�keztetQre. Hiszen mindig gondolok mag�ra. �s
�n, Mr. Salten? Nem fog elfelejteni engem?
Salten megragadta Winnifred kez�t, �s r�szor�totta forró ajk�t.
- Hogy k�rdezhet ilyet? Azt hiszi, valaha is k�pes lenn�k r�?
A l�ny erQsen elpirult, de �llta a f�rfi tekintet�t.
- Nem... �n... hiszen tudja, hogy akkor milyen boldogtalan lenn�k! �s azt nem akarja igaz?
Szavai gyerekess�g�k ellen�re olyan sokat el�rultak az �rzelmeirQl, hogy a f�rfi m�ly
megindults�ggal csókolta meg ism�t a kez�t.
- Nem, persze hogy nem! SQt, mindent megtenn�k, csak hogy el�gedettnek �s vid�mnak [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl
doc.pisz.pl
pdf.pisz.pl
zambezia2013.opx.pl

Wątki