• [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

    Valahogy szerettem volna, hogy Sam az ágyamban aludjon,
    ahonnan nem tud eltqnni, mint egy álom, aki volt. Kimásztam a
    Broncóból a hátizsákommal.
     Ne gyqjts büntetQcédulákat, versenyzQ.
    Miközben megkerültem az autót, Sam leeresztette az
    ablakot.
     Hé!
     Mi van?
     Gyere csak ide, Grace  hívott szégyellQsen. Mosolyogtam
    a nevem hallatán, és amikor rájöttem, mit akar, egyre
    szélesebben vigyorogtam. Az óvatos csók nem bolondított
    meg, ahogy kinyitottam a számat az ajkainak, felsóhajtott és
    elhúzódott.  Elkésel a suliból.
    A világ tetején ültem.
     Visszaérsz háromra?
     Ki nem hagynám.
    Figyeltem, ahogy kiáll a parkolóból, és máris éreztem,
    milyen hosszú lesz a nap.
    Egy füzet csapott a karomra.
     Ez meg ki volt?!
    Rachel felé fordultam és próbáltam kitalálni valamit, ami
    nem az igazság.
     Aki behozott?
    Rachel nem erQltette a dolgot, leginkább azért, mert az esze
    már máshol járt. Megragadta a könyökömet, és az iskola felé
    kezdett kormányozni. Biztosan, egész biztosan kell, lennie
    valami túlvilági jutalomnak, amit azért kapok majd, hogy egy
    ilyen gyönyörq napon bementem a suliba, a kocsimban
    Sammel. Rachel megrángatta a karomat, hogy figyeljek oda.
     Grace! Koncentrálj! Tegnap egy farkast láttak az iskola
    elQtt. A parkolóban. Mindenki látta, amikor vége volt a
    tanításnak.
     Micsoda?  Visszanéztem a parkolóra a vállam fölött,
    próbáltam odaképzelni a farkast az autók közé. Az elszórtan
    nQtt fenyQfák nem tartoztak a Boundary-erdQhöz, a farkasnak
    több utcán és udvaron kellett átkelnie, hogy ide jusson.  Hogy
    nézett ki?
     A farkas?  meredt rám Rachel furán.
    Bólintottam.
     Ahogy egy farkas szokott. Szürke volt.  Rachel hervasztó
    pillantás kíséretében vállat vont.  Nem tudom, Grace.
    Kékesszürke? Piszkos, és horzsolások voltak a vállán.
    Csenevész volt.
    Szóval Jack volt az. Biztosan Q volt.
     Jó nagy rumli lehetett  mondtam.
     Bizony, látnod kellett volna, farkaslány. Komolyan. Hála
    istennek senki nem sérült meg, de Olivia halálra rémült. Az
    egész iskola halálra rémült. Isabel teljesen behisztizett,
    hatalmas jelenetet rendezett.  Rachel megszorította a karomat.
     Amúgy miért nem vetted fel tegnap a telefont?
    Beléptünk az iskolába, a balzsamos idQben nyitva voltak az
    ajtók.
     Lemerült.
    Rachel pofát vágott és felemelte a hangját, hogy az odabent
    nyüzsgQ diákokat túlharsogja.
     Beteg vagy? Nem hittem volna, hogy megérem a napot,
    amikor nem jössz suliba. A parkolóban farkasok mászkálnak,
    te meg nem jössz iskolába& azt hittem, itt a világ vége. Már
    vártam a véres esQt.
     Azt hiszem, elkaptam valami egynapos vírust  feleltem.
     Hqha, akkor inkább ne érjek hozzád?  nyafogott, de
    ahelyett, hogy eltávolodott volna, vigyorogva meglökött a
    vállával. Nevettem, és ellöktem magamtól. Közben
    megpillantottam Isabel Culpepert. Lehervadt a mosoly az
    arcomról. Az egyik ivókút mellett támasztotta a falat
    görnyedten. ElQször azt hittem, a mobilját nézi, de aztán
    rájöttem, hogy semmi sincs a kezében, csak a padlót bámulja.
    Ha nem lett volna jégkirálynQ, azt gondoltam volna, hogy sír.
    Azon gondolkoztam, hogy beszélni kellene vele.
    Mintha olvasott volna a gondolataimban, felnézett, és a
    pillantása, amely ugyanolyan volt, mint Jacké, találkozott az
    enyémmel. Láttam a tekintetében a kihívást: bámulsz Most
    meg mit, bámulsz, mi?
    Gyorsan félrenéztem, és továbbsétáltam Rachellel, de a
    kimondatlan szavak tovább nyomasztottak.
    huszadik fejezet " Sam
    4 °C
    ESTE ÁGYBAN FEKVE, Jack feltqnésének hírétQl zaklatottan
    bámultam a sötétségbe, amelyet csak Grace hajának glóriája
    tört meg. Farkasokra gondoltam, akik nem farkasként
    viselkedtek. És Chirsta Bohlmannra.
    Évek óta nem gondoltam Christára, de mióta Grace
    homlokráncolva beszámolt Jack ólálkodásáról, minden
    eszembe jutott.
    Eszembe jutott a nap, amikor utoljára találkoztam vele.
    Veszekedtek Beckkel a konyhában, a nappaliban, az
    elQszobában, aztán megint a konyhában, úgy vicsorogtak és
    kiabáltak egymással, mint az acsarkodó farkasok. Fiatal
    voltam, úgy nyolc éves lehettem, Beck óriásnak tqnt a
    szememben  szigorú, dühös isten volt, aki alig tudta
    visszafogni a haragját. Körbe-körbe jártak a házban Christával,
    az erQs felépítésq fiatal nQvel, akinek az arca kipirult a
    haragtól.
     Megöltél két embert, Christa! Mikor szándékozol
    szembenézni ezzel?
     Megöltem? Megöltem?  kiáltotta a lány élesen, a hangja
    olyan volt a fülemnek, mint karmok az üvegen.  És velem mi
    lesz? Nézz rám! Vége az életemnek!
     Nincs vége  csattant fel Beck.  Még lélegzel, nem igaz?
    Ver a szíved? Ezt nem mondhatod el a két áldozatodról.
    Emlékeztem, ahogy hátrahQköltem Christa hangjától  alig [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • zambezia2013.opx.pl