Gorog mesek Tormay Cecile

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Az �nnep�lyes csendben, ekk�nt szólt Bacchishoz a fQpap:
�t�lt�nk! V�reddel fogjuk csókjaid szenny�t lemosni a v�delmezQ Apollon szobr�ról. Meg kell halnod!
HelyeslQ moraj hangzott s a n�p szitkozódva h�zódott el Bacchis mellQl. A fQpap most hozz�juk besz�lt:
Tekintsetek az olt�rra ti mindannyian s l�ss�tok, mily haragvó az ez�st�jjas Phoibos!
Nem, nem ki�ltott Bacchis rajongva, Q nem haragszik re�m... Nekem felelj, ó Hermodoros, jók
voltak-e a csókjaim?
A Pythia felemelt karral k�rt valaminQ jelt a lantos istentQl. A paps�g s a t�meg v�rakozóan tekintett a
magasba.
Ebben a percben megvirradt a hajnal s az elsQ sug�r besz�llt a templom oszlopai k�z�. �s az aranyf�nyben
sz�gyenlQsen lehajtott fQvel, merengQ mosollyal, ott �llt elpirulva a szobor!
A n�p megd�bbenve csoportosult �jból Bacchis k�r� s most m�r kegyelmet k�vetelt sz�m�ra a csod��rt.
Az �muló papok, akik m�g nem sejtett�k, hogy a szobor ajkai Bacchis ajk�tól voltak pirosak, hogy Bacchis
arc�nak festett p�rja �gett a m�rv�nyarcon, futni engedt�k a le�nyt... Mire az alkony lesz�llt, m�r messze j�rt,
t�l a falakon s azóta nem is t�rt t�bb� vissza Ath�nbe.
A paps�g s a nagy t�meg r�gen elfeledte Qt, csak mi Qrizz�k eml�k�t itt ebben a v�rosnegyedben s m�tól
fogva, mert �gy akartad, te is Qrz�d jó Phillina...
Klon�rion elhallgatott, Phillina pedig megel�gedetten �llt fel, olyan arccal, mintha jóllakott volna.
T�rt�netedbQl okultam, ó Klon�rion. K�sz�net �rte. Jó �jtszak�t. Elindult rabnQje fel�, de csak n�h�ny
l�p�st tett. Hirtelen meg�llt �s h�trafordult:
Klon�rion! mormogta halkan, azt�n k�rlek ne mondj�tok el sehol, hogy szóba�lltam veletek!
SZERELEM
Syrakusa legszebb le�nya volt. A lejtQs sik�torokban �gQ szemmel nyitott elQtte utat a t�meg. A tengerparton
�szefutott hord�gya m�g�tt a kik�tQ n�pe. �s amerre elhaladt, mint az elfojtott v�gy ki�lt�sa hangzott ut�na a
neve:
Chrysarion... Chrysarion!
F�radtan emelte fel fej�t. Lass� pillant�s�nak a j�t�ka alatt m�moros k�n sarjadt a f�rfiak v�r�ben. Az olajf�k
t�v�n meg�lltak a kQhordó rabszolg�k. Egy gyermekifj� let�rdelt az �t por�ba �s kit�rta a k�t karj�t. De Q nem
fordult vissza.
Syrakusa szerette Qt �s Q nem szeretett senkit.
Azt besz�lt�k róla, hogy gyerekkor�ban a tengerbe dobta a sz�v�t.
Az atyja a kik�tQbeli tolvajs�pred�k volt, az anyja a hetair�k h�rhedt v�rosnegyede. Ott kezdQd�tt el az
�lete. Azt�n �hezett, koldult �s lopott. T�ncolt a hegyoldalon, a nagy ar�n�ban, t�ncolt mez�telen�l a forró
homokos porondon. A nap aranybarn�ra �gette a test�t. Ott hallotta elQsz�r, hogy a szeme m�ly �s z�ld, mint az
Arethusa-forr�s vize �s a cs�pQje keskeny �s hajl�kony, mint az Anaposmenti fiatal n�d. Sok mindent hallott
�nmag�ról, amit nem tudott addig. Sok mindent megtanult, amit ez�stp�nzek�rt lehetett eladni a f�rfiaknak.
Chrysarion kereskedni kezdett a szerelemmel. Olyan veszedelmesen furfangos mqv�szettel kereskedett, hogy
mosolyogva kifosztott mindenkit, aki a szem�ben felejtette a tekintet�t. Gazdag �s hatalmas lett. Aranyozott
szobra m�r ott �llt a szent v�rosr�sz bab�rliget�ben, a hetair�k Aphrodit�j�nek a temploma m�g�tt. �s amelyik
napon learatt�k a syrakusai kertekben a rózs�kat, tudta az eg�sz v�ros, hogy est�re lakoma lesz kQoszlopos tarka
h�z�ban.
Mikor az alkony felj�tt a parti v�rosban, szinte olyan k�ken, mintha a tengerbQl j�tt volna elQ, l�rm�s
csoportokban fuvol�s le�nyok, s�t�tbQrq t�ncosnQk, rózsakoszor�s hetair�k �s f�rfiak haladtak a meredek �ton
Chrysarion vend�gv�ró ajtaja el�.
Az oszlopos udvarban kigy�ltak a f�kly�k. A h�zban zen�be fult a sokhang�, nevetQ besz�d. Csengtek a
m�rv�nyasztalon a kelyhek.
Chrysarion egy oszlopnak dqlve n�zett el vend�gei felett �s �pp inni akart, mikor egyszerre elejtette a kelyhet.
A mosoly els�padt az ajk�n. Keze a mell�hez markolt. Szem�ld�ke, mint k�t vonagló, s�t�t gy�k sz�k�tt
egym�snak. �s kegyetlen, h�res szeme al�zatosan, szenvedQn k�ny�rg�tt seg�ts�get.
Mintha egy h�r pattant volna el a h�zban, fennakadt az oszlopok k�z�tt a zene �s a t�nc.
Elj�tt Chrysarion sz�p perce... s�gt�k egym�snak a f�rfiak �s kegyetlen elragadtat�ssal sereglett�k Qt k�r�l.
Chrysarion sz�p perce... Pedig ismert�k valamennyien a hetaira arc�n ezt a csod�latos elv�ltoz�st. Sokszor l�tt�k
a tobzód�sok ór�iban a n�ma k�nt �tnyilalni a von�sain szint�gy, mintha egy rejt�lyes �rny�k vetQd�tt volna re� a
v�gtelenbQl.
SzeretQi ezekben a percekben szerett�k Qt legjobban. L�t�sa ilyenkor �j v�gyat �s gy�ny�rt adott. De hogy mi
f�j neki, mi�rt szor�totta kez�t a sz�v�re, mikor nincs sz�ve, azzal nem t�rQd�tt senki, azt nem k�rdezt�k meg tQle
soha. �s mire elmult a perc, Q maga is elfeledte.
Felemelte az elejtett kelyhet a f�ldrQl �s mint egy t�k�rben, megn�zte mag�t a csiszolt, f�nyes ez�stben.
�jra szóltak a fuvol�k. �jra felhangzott a nevet�s �s az ifj� dalnok Praxias, m�morosan ki�ltott bele a
zsivajba.
Ne a kelyhedben n�zd magad! Az �n szemem legyen a te t�kr�d. Ott szebb �s fiatalabb vagy minden nap.
Felkapott egy f�kly�t �s Chrysarion arc�ba vil�g�tott vele:
Az arcod elfelejti az �veket, az ajkad a csókokat �s te a szeretQidet.
Az�rt maradok sz�p mondotta g�nyosan a hetaira. Az�rt maradok fiatal, mert nincsenek eml�keim.
Lysias, a bacchanali�k vid�m, v�n b�lcse, felk�ny�k�lt nyug�gy�n �s az asztalról egy irist dobott Chrysarion
fel�.
Igazat szólsz! Az embereket �s a n�peket is az eml�kek v�n�tik meg. Egy pillanatig elgondolkozva
tekintett az udvar m�ly�be �s kopasz homlok�n lassan felh�zódott a bQr. N�zd a rómaiakat, milyen fiatalok
Qk, pedig �pp olyan r�gen vannak, mint mi g�r�g�k, de nekik nem kell annyi nagy idQkre eml�kezni�k, mint
nek�nk.
Chrysarion m�r nem figyelt Lysias szav�ra; nem hallotta a meginduló vit�t. B�gyadtan eresztette h�tra a fej�t.
Szeme mozdulatlanul b�mult bele egy f�klya meg-megingó f�st�s l�ngj�ba. F�radt volt. Egyszerre leh�nyta a
pill�it. �s mint aki �ntudatlanul nagy �tra k�sz�l menni �s b�cs�zva h�tratekint, leh�nyt szemmel hirtelen
visszal�tott az �let�be.
Megl�tta a nagy ar�n�t a hegyoldalon. Szikr�zó feh�r porond. Nyugtalan, lihegQ t�meg. �s Q t�ncolt a
napf�nyben �s nem �rezte a test�n az ord�tó ar�na ezerszemq, buja tekintet�t. Nem tudta, hogy mez�telen. De az
utolsó mozdulatn�l, mikor a tomboló n�p elQtt h�traszegezte a fej�t, �szrevette a n�zQk k�z�tt Glaukost, az
agrigenti hajóst, akit szeretett, mielQtt az anyja eladta az ar�n�ba. Mint egy korb�cs�t�s csapott v�gig rajta
Glaukos k�t szem�nek a pillant�sa. A nyom�ban �gQ k�n serkedt a test�n. Felemelt karja hajl�s�val fedte el
l�ngoló arc�t �s az alakja �sszecsuklott, mintha el akart volna rejtQzni �nmag�ban... Egyszerre felfogta, hogy
mez�telen...
Praxias megker�lte az oszlopot �s visszafojtott l�lekzettel hajolt Chrysarion f�l�. K�t kez�be fogta a hetaira
fej�t, azt�n mag�hoz emelte, mint egy halv�ny aranykelyhet, amelyikbQl inni akar.
Chrysarion sz�ja kiny�lt a csók alatt:
Glaukos... [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl
doc.pisz.pl
pdf.pisz.pl
zambezia2013.opx.pl

Wątki